Billy Martin

01 / Detroiti története

Detroiti története

Martin 1958-as rövid detroiti szereplése infielderként nem volt kiemelkedő, de 1971-ben nagyobb feladattal tért vissza: egy olyan csapat vezetőedzőjeként, amely az 1968-as bajnoki cím óta ötven százalék alatti győzelmi arányra esett vissza. Megígérte, hogy a Tigers megnyeri a csoportot, és 1972-ben be is váltotta ígéretét: fél mérkőzéssel megelőzve a Baltimore Oriolest nyerte meg az American League keleti csoportját olyan veteránokkal, mint Al Kaline és Mickey Lolich, bár Detroit a rájátszásban feszült sorozatban kikapott az Oaklandtől. Öltözői kirohanásai és a klubvezetést nyíltan bíráló megjegyzései legalább annyira híressé tették botrányairól, mint győzelmeiről, ugyanakkor tehetségkutatóként is kiváló volt: John Hiller dobóból sikeres zárójátékost faragott, miután Hiller túlélt egy szívinfarktust, és felfedezte a későbbi All-Star külső védőt, Ron LeFlore-t, aki akkor még egy michigani börtönben töltötte büntetését. Martint egy újabb öltözői összecsapás után menesztették az 1973-as idény alatt – ez volt egyik állomása annak a pályafutásnak, amelyet a New York Yankees öt viharos vezetőedzői időszaka jellemzett leginkább.

Fontos tudnivalók

1. 1958-ban rövid ideig a Tigersnél játszott, miután a Yankeesből cserélték
2. 1971 és 1973 között a Tigers vezetőedzője volt
3. 1972-ben Detroitot az American League keleti csoportjának bajnoki címéig vezette
4. Egy michigani börtönben fedezte fel a későbbi All-Star Ron LeFlore-t
5. John Hillerből sikeres zárójátékost faragott 1971-es szívinfarktusa után