A People Mover egy félbemaradt jövő darabja. Az 1970-es években Detroit metrót, elővárosi vasutat és gyorsvasúti hálózatot tervezett, Gerald Ford elnök 600 millió dollárt ígért rá. A hurok ennek a hálózatnak a belvárosi elosztója lett volna. A metró sosem épült meg, a hurok igen. Így lett Detroit belvárosának jelképe egy elszigetelt, mégis lenyűgöző gép, amelyet eleinte „sehová se tartó vonatnak” gúnyoltak.
A kocsik vezető nélkül, lineáris motorral hajtva siklanak a betonpályán. Hol a Cass Avenue fölött, hol a Detroit-folyó partján, hol épületek belsejében, a kongresszusi központ harmadik emeletén vagy a Millender Center ötödik szintjén. Az ablakból Kanada látszik, a Renaissance Center üvegtornyai, a Guardian Building narancs téglái és a Campus Martius. Tizenöt perc alatt körbeéred az egész belvárost.
Minden állomás egy kis múzeum. Irene Walt önkéntes bizottsága 1984-ben elérte, hogy a 13 állomásra 18 új műalkotás kerüljön: Pewabic-csempék, velencei üvegmozaikok, bronzszobrok és egy neonszobor. 2024-ben falfestmények is csatlakoztak. A People Mover túlélte a Hudson’s áruház felrobbantását, két irányváltást, egy kétéves járványszünetet és egy hurrikánerejű szelet. 2024 óta ingyenes, és 2025-ben 1,32 millió utast szállított.